Nagykereskedelem
Facebook

Tavacska.com

Hírlevél
Szavazás
TOP termékek
Termékajánló
Látogató számláló
0
1
7
0
3
6
4

3. A lótuszokról

3. A lótuszokról

 

 

A lótuszfélék családjába két faj tartozik:

-Amerikai lótusz (Nelumbo lutea)

Honos: Amerikában (Észak-Amerikától Közép-Amerikáig)

Levelének mérete: 30-45 cm

Virágának mérete, színe: 18-30 cm, sárga

Magassága: 1,5- 2 m

 

-Indiai/ázsiai lótusz (Nelumbo nucifera)

Honos: Ázsiában (Kínától Indiáig, a Fülöp-szigeteken, Ausztráliában és Japánban)

Levelének mérete: 30-80 cm

Virágának mérete, színe: 20-30 cm, rózsaszín vagy fehér

Magassága: 1,5- 2 m

--------------------------------------------------------------------------------------------

 

-Szibériai lótusz (Nelumbo nucifera var. komarovii) - Magjának alakját, virágának színét, növény megjelenését, növekedési habitusát illetően jelentős eltéréseket mutat az indiai lótusztól. Bár rendszertanilag nem tesznek különbséget a szibériai és az indiai lótusz között, tehát nem tekintik alfajaként, ettől függetlenül élőhelyén sajátos, egyedi növényként, alfajaként tartják számon.

 

Megtalálható: Oroszország távol-keleti része, Észak-Kína, Észak-Korea
Khanka tó (Oroszország és Kína határán fekszik), Amúr régió: Khingansky Zapovednik, Birobidzhan, Zea folyó, Habarovsk

Levelének mérete: 30-60 cm

Virágának mérete: 20-25 cm

Virágának színe: rózsaszín

 

 

I. Általánosságban a lótuszról:


Kúszó gyöktörzzsel rendelkező évelő növény.  Szaporodása igen gyors, rizómája az iszapban kúszva évente több méter hosszúságúra is megnőhet. (Rizóma: megvastagodott gyökér, tápanyag raktározó része a növénynek)  


Megjelenését tekintve jelentősen eltér a tavirózsától, leveleit, virágait sekélyebb vízben magasan a víz felszíne fölé emeli. 
Szeles helyen a levelek, virágok szára könnyen eltörhet.

 

Biztonságosan áttelel hazánkban, ha rizómája (gyöktörzse) elég mélyen van a vízben (fagyszint alatt). Teljesen jégbe fagyva elpusztul, tehát sekély vízben nem telel át. Ha nincs olyan hely a tóban, ahol elég mély a víz a növény kiteleltetésére, megfelel bármilyen olyan -akár teljesen sötét- hely is, amely állandóan fagymentes. Az Alföldön már 50 cm mélységű vízben is átvészeli a telet. 

Számos változatot létrehoztak, vannak egyszínű és többszínű virágúak is, törpe, közepes és nagytermetűek, rendkívül sűrűn álló szirmúak és kevésbé telt virágúak is. A legkisebb változat 3-4 centiméteres virágokat hoz. A regisztrált variánsok száma meghaladja a 600-at.

A lótuszt nem csak díszítőértéke miatt tartják, fontos élelmiszernövénynek számít Ázsiában. Amellett, hogy fogyasztják Amerikában is, gyógyszer alapanyagául is szolgál.

 

Melegigényes növény, kihajtására általában csak áprilisban számíthatunk, amikor a víz hőmérséklete eléri a 12-14 °C-ot. Virágzása néhány héttel később következik be a tavirózsához képest.

Legoptimálisabb hőmérséklet számára a 25-30 °C. Kedveli a párás levegőt!

 35-40 °C-os időben, napos helyen előfordulhat, hogy a levelek, virágok kissé megégnek, ilyenkor a növény fejlődése is lelassul.

 

Érzékeny a víz keménységére (oldott anyag tartalmára). Különösen igaz ez a fiatal növényekre.

Ha nem elég lágy a víz, a levél –a szélétől kiindulva- feketévé válik, majd elrohad. Viszont ez csak a levéllemezre vonatkozik, tehát a vízből kiemelkedő levelek már nem érintettek!

 

A tavirózsával ellentétben, a már kifejlődött lótusz levélnyele nem tud alkalmazkodni a vízszint változásához, tehát ha egy konténerbe ültetett növényt sekély vízben tartottak, és mi azt a megvásárlás után a tavunk mélyebb részében szeretnénk elhelyezni, ahol már a kifejlődött rövid levélnyelek miatt a levéllemezek víz alá kerülnének, az így alámerült lombozat el fog pusztulni. Ilyen esetben a növényt fokozatosan kell hozzászoktatni a mélyebb vízhez és csak 1-2 hetente csökkenteni a vízmélységet 5-10 centiméterrel. Ekkor nem baj, ha 1-2 levél víz alá kerül, a lényeg, hogy a legtöbb a vízfelszín felett legyen.

A növény növekedési időszakában folyamatosan hozza új leveleit és cseréli le a régieket. Időszakosan a barnulásnak indult leveleket levághatjuk. Ha a levélnyél még zöld, csak akkorára vágjuk vissza, hogy még egy kis rész a víz felett maradjon. Ha a víz alatt vágjuk el, könnyen fertőzés áldozatává válhat a növény a nyílt seben keresztül.

Ősszel várjuk meg, míg a levélnyelek teljesen el nem száradnak, meg nem barnulnak, csak ezután vágjuk vissza a növényt!

 

 

II. Tartás, gondozás:

 

Egyaránt tarthatóak dézsába ültetve vagy tóba helyezve, edény-konténer-cserép nélkül hagyva. Tartásának nem feltétele a kerti tó megléte, lehet edényben is sikeresen tartani!

Edényméretek:

Nagytermetűek: legalább 65 liter

Közepes termetűk: 30 liter

Kisebb termetűek: 10 liter

 

A legjobb, ha a növényt zárt edényben neveljük, enélkül nehezen tartható kordában, a tó minden részét ellepi, nagy leveleivel lezárja a felszínt, így elnyomva a tavirózsát és a többi tóban élő növényt!

 

 

III. Megfelelő edény kiválasztása:


Csak kerek konténerbe vagy lekerekített sarkú edénybe lehet ültetni őket, szögletesben rizómáik nem tudnak megfelelően fejlődni. Olyat válasszunk, amely inkább laposabb mintsem magasabb. Ügyeljünk arra, hogy az edényen -amiben a növény fejlődik- egy lyuk se legyen, a növény hamar megtalálhatja azt, és kikúszik belőle. Ha a tóban elburjánzott, csak tavasszal ritkíthatjuk meg! Ennek helyes elvégzése némi gyakorlatot igényel.
Nem megfelelően, nem a kellő időpontban alakított növény teljesen elpusztulhat!

Edény méretétől függően 2-3 évente szükséges átültetni őket! Ennek időpontja mindig a növény megindulása előtt, március és április között történjen. Ennek során az idősebb barna színű, elhalt, puha részeket is eltávolítjuk. A rizóma fehér, illetve zöld színű részei élnek.

 

 

IV. Ültetése:

 

A növény átültetését különös gondossággal végezzük! A növény szaporítószerve, a rizóma, mely fehér színű, banánra hasonlító része a növénynek igen törékeny, legfőképp a rajta található rügyek!

Ha még nincs gyakorlatunk, az edényt a tóból vagy teleltető helyéből kihozzuk, majd az edényt kissé megdöntve gyenge vízsugárral mossuk ki a talajt az edényből és a gyökerek közül. A rizómákat többségében az edény alján fogjuk találni!

 Kisméretű edényt fejre fordítva, oldalát megütögetve távolítjuk el a növényt közegével együtt.

A rizómákból 2-4 rügyes részeket vágunk le, ezekből egy edénybe (mérettől függően) 1-3 db-ot tehetünk. A talajjal feltöltött edénybe addig öntünk vizet, míg 5 centiméteres réteg nem alakul ki. Ezután középre óvatosan nyomjuk be a rizómát olyan mélyre, hogy csak a rügyek, hajtások csúcsa látszódjon.  Apró kővel rögzíthető a rizóma (alapvetően úszik a vízben).

Későbbiekben, ahogy a növény fejlődik, úgy növelhető a vízborítás is. Helyezzük meleg, fagytól védett, napos helyre a frissen ültetett növényt!

 

Ültető közegként bármilyen kerti föld megfelel, amely nem túl agyagos-homokos. Az általános virágföld nem alkalmas a lótusz tartásához.

Az ültetésre felhasznált földet előzetesen átrostálva használjuk, ezzel lazává téve, és eltávolítva a szerves anyagokat (növényi maradványok: fadarabok, fűszálak stb.), melyek a földdel együtt a vízbe kerülve rothadásnak indulnának, ezzel rontva vízminőségünket, és okozva erős algásodást.

 

A lótusz a tavirózsához viszonyítva valamelyest igényesebb, nem kedveli a kemény, tömör talajt, ezért az ültetés során a közeget az edény megrázásával, megütögetésével elegendő ülepíteni, levegőtleníteni.

3-5 centiméter vastagságú sóder fedőréteggel megakadályozható, hogy a talajból kikerülő apró szemcsék beszennyezzék a tó vizét, illetve valamelyest lehet csökkenteni a beoldódó tápanyag mennyiségét az ültetőközegből a tóvízbe.



Hasonlóan a tavirózsához, nagy tápanyagigényű növények, a gazdag virágzás érdekében folyamatos tápanyag utánpótlásra van szükségük. A legjobb, ha lassan oldódó -OSMOCOTE- (halakra nem veszélyes) műtrágyatömböket használunk, melyet csak egyszerűen a növény földjébe dugunk.
Utánpótlásra havonta van szükségük, melynek utolsó időpontja július közepén legyen. Tápanyag hiányra utal, ha a levél világoszöld, az erezet, illetve az erezet menti rész viszont sötétzöld.

Ameddig nem jelentkeznek ezek a tünetek, nem kell pótolni a tápanyagot, a túl magas tápanyagszint miatt a növényt megégethetjük, fejlődése lelassul, az újonnan megjelenő levelek színe sárgára változik.

Előzetesen az ültető közeg javítására használhatunk érett (!)  szarvasmarha trágyát is,  de mennyiségének pontos meghatározását csak kísérletezéssel lehet megállapítani, mivel az érett marhatrágyának a minősége változó.

 

V. Gyakori tünetek:

 

Főként tavasszal-ősszel, ritkán még nyáron, hűvösebb estéken is megfigyelhető a fiatal leveleken látható pirosodás amelyet a hűvös levegő okoz: 

 

kép

kép

kép

 

 

Enyhe tápanyaghiány tüneteit a levél halvány zöld színe jelzi: 

 

kép

 

 

Erős tápanyaghiány esetén a levél világoszöld/sárga, az erezet, illetve az erezet menti rész viszont sötétzöld:

 

kép

 

 

Ha a tápanyaghiány mellett nagy mennyiségben bomló szerves anyag is található a földben, a levéllemez felülete hulámossá válik:

 

kép

 

 

Amikor minden rendben van, az idősebb, kifejlett levél egyöntetű sötétzöld színű: (a fiatal, fejletlen mindig halványabb zöld színű)

 

kép

 

 

 

VI. Kártevői, növényvédelme:

 

Leggyakrabban levéltetű károsítja, napokig elhúzódó esős, párás hűvös időben atka, tripsz is megjelenhet rajta.

Ha a károsítók kis számban vannak jelen, vízsugárral próbáljuk meg lemosni őket. Legjobb kézi permetezővel tenni, lágy vizet használva! (esővíz, ioncserélt vagy desztillált víz)

Ha ez nem segít, és újra megjelennek a kártevők, használjunk felszívódó permetszert. Elegendő egészen kis mennyiséget, 1-2 decilitert bekeverni. A növény vízlepergető levelei miatt tapadást elősegítő anyagot is mindenképpen kell használni, erre megfelel folyékony mosogatószer. Ebből literenként 3 millilitert, tehát deciliterenként kb. 6-8 cseppet adunk hozzá.

A növény levelére jól tapad az így összeállított szer, de ugyanakkor gátolja annak légzését is, így a kezelést követően a kezelt levél néhány napon belül elszárad. Emiatt csak egy levelet kezelünk, áldozunk fel a kártevők mentesítése érdekében. Ezen az egy levélen keresztül a permetszer felszívódik az egész növénybe. Ügyeljünk arra, hogy minél kevesebb szer jusson a kerti tó vizébe!

 

Ha a növényünk nem a tóban van, az edényének vizébe is önthetjük a permetszert, ez esetben mosogatószert sem kell adnunk hozzá.  Néhány napon belül a vízből felszívja a szert a növény és kifejti hatását a permetszer.

 

 

 

 

A szerző előzetes írásos hozzájárulása nélkül tilos a lap egészének vagy részeinek másolása, további felhasználása!

 

 

 

Webáruház készítés